Stadler Adél vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem, de előtte kicsit megjártam Tolnát Baranyát. Na nem kell semmi rosszra gondolni. Csak a látókörömet szélesítettem, mert tanultam gyermekvédelmet, pedagógiát, pszichológiát, tanácsadást, sajátos nevelést igénylő gyermekek pedagógiáját, fotózást, különböző sportok oktatását és még sok-sok mindent felsorolhatnék itt.
Mondanám, hogy minden érdekel, de azt is tudom, hogy aki mindenbe belefog, az semmihez sem ért igazán. Pontosan ezért, minden területet próbálok összekötni a pedagógiával. Ahol lehet, tanítom a jövő nemzedékét, vagy akár a mostanit. Hiszem, hogy bármelyik korosztály tud tanulni bármelyik korosztálytól.
Tényleg sok mindent megjártam és talán pontosan ezért is értem meg a gyerekeket, akik nem szeretik a matekot, mert nekem is volt olyan tantárgy, amire gyomorgörccsel ültem be. Tudom, milyen diáknak lenni.
Néha a pedagógus társak elfelejtik, milyen is volt tanulónak lenni, én próbálom nem elfelejteni. És voltak nekem is bőven rossz tanáraim, de tőlük azt tanultam, hogy hogyan ne csináljam. A jók pedig inspiráltak, hogy igen is lehet ezt szeretettel, kitartással és élvezettel csinálni.
A tanulás és tanítás mellett a másik nagy szerelmem, a sport. Nem vagyok megszállott egészségmániás, de a mindennapi mozgás szerves része az életemnek. Ugyanis idestova 26 éve élek a sport világában. Voltam élsportoló és hobbista is. Tudom, milyen küzdeni, és tudom, milyen elbukni. De felállni tanultam meg a legjobban. Ezt ugyancsak be tudom építeni az oktatásba, mert pontosan átérzem egy gyermek érzéseit és gondolatait miután megbukik valamiből.
Dolgoztam közoktatásban, de a mai helyzettel nem vagyok kibékülve, mert több a papírmunka, mint amennyit a gyermekkel foglalkoznak. Nem tanítás megy, csak számonkérés és ez nem a kollégák hibája, hanem sajnos a rendszeré. Én pont ezen próbálok segíteni, hogy megfeleljenek majd a számonkéréseken, hogy ne kudarc, hanem siker legyen az iskolában töltött évek száma.
Szándékomban áll meggyőzni, ráébreszteni őket, hogy a továbbtanulás minden formája csak hasznukra válhat. Ha ezek után még bármit szeretnél tudni rólam, csak kérdezz nyugodtan! Mert a nyílt kommunikáció az egyik alapelvem. Én őszinte vagyok, és a gyermek is az lehet velem. Nincs rossz kérdés, nincs rossz válasz!